MARKÓ KÁROLY: DIANA A VADÁSZATON – AZ 1833-mas EREDETI FESTMÉNY MONUMENTÁLIS OLAJFESTMÉNY MÁSOLATA: fantasztikus táj ábrázolással, részletgazdag kidolgozással igényesnek. A kompozíció festőművésze részlethűen megőrizte az eredeti festményt, a műalkotást látva a művészi élmény szemünk láttára jelenik meg.
Aranyozott keretben, kiváló állapotban megőrizve, igényes vevőnek. Méretei különösen kiemelkedők és ritkák, keretbe foglalva kb. 170*118 cm!
Ez a gyönyörű műalkotás olajfestmény és nem nyomat, Nagy Lajos 1983 festőművész aláírással.
A Nemzeti Galériában őrzött kép gyönyörű festmény másolata vásznon, antikolt arany fa keretben, mely ékes dísze lehet az Ön étkezőjének, nappalijának, stb. (A fotókon látható dekoráció nem része a hirdetésnek.)
ÉRDEMES MEGTEKINTENI EGYÉB ELADÓ TERMÉKEIMET IS, SZÁMOS RITKASÁGBÓL VÁLOGATHAT.
MARKÓ Károly, id.
(1791, Lőcse – 1869, Villa Appeggi, Italia)
Diana a vadászaton (Vadász-nimfák)
Az eredeti festmény készült 1833, olaj, fa.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A klasszikus akadémiai tanítások kötelező háromsíkú tájkompozíciója, mely szinte minden Markó-képet meghatároz, a művész római korszakának ezen a jellegzetes alkotásán is érvényesül, de valamivel oldottabban, mint máskor. Az árnyékos előtér épp csak jelzésszerűen van jelen és kétoldalt át is vezet a középtérbe. Így a jobb- és baloldali sötétebb tömegek mintegy körbeölelik a számtalan érdekes látnivalót kínáló közép- és hátteret. A vadászat római istennőjét, az íját feszítő Dianát körbefogó nimfák és a vadászkutyák pillantása és gesztusai mind a menekülő jobboldalai szavas felé irányulnak. De a szélre került dinamikus mozgás sem borítja fel az egyensúlyt, hiszen balra meg egy vadászkürtjét fújó nimfa zárja le a kompozíciót. A középtengelytől balra került életképi csoportozatot a jobboldali hatalmas fák tagolt sziluettű, milliónyi falevélből összetevődő, gazdag lombkoronái ellenpontozzák.
A levegő perspektívát kitűnően ismerő Markó egyre halványodó színekkel jelenítette meg a párába vesző háttér festői motívumait: a csupán nagy tömegeiben értelmezhető jellegzetes itáliai hegyi városkát, a magas hegyeket, végül az égbolttal érintkező tengert. Bár a lombozatot és ágakat szokott módján most is aprólékosan jelenítette meg, a többi részletet alárendelte az egységesen kezelt, gondosan megszerkesztett tájkompozíciónak. Az Itáliában működő német klasszicista festőkkel, például az általa is jól ismert J. A. Koch-hal ellentétben a magyar mesternél nem érzünk heroizmust, hűvös távolságtartást, vagy keménységet. A külön-külön tanulmányozott természeti részletek szerves összképét, romantikusan telített tájélményt nyújtanak.
